Ha a vezető arra kéri a szociodráma szereplőit, hogy a konfliktust indulataik segítségül hívásával oldják meg, saját maguk számára megnyugtatóan, akkor az aktuális játékos számára valóban megoldódhat egy, társadalmi szempontból is releváns probléma úgy, hogy azt utána a realitásban is megfelelő kiutat jelentsen.

Viszont a résztvevő közösség egésze számára kétséges, hogy ez az eljárás milyen eredménnyel jár. Hiszen az aktuális játékos a belső erőforrásait mozgósítja a megoldáshoz. Ez nem feltétlen kevés, hiszen, mint a pszichodrámában, a csoporttagok nézőként részesei egyfajta - katarzissal járó - megoldásnak, amellyel azonosulhatnak, tehát lehetséges, hogy számukra is változást hoz az élmény. Viszont, ha kidolgozott, közösségileg értelmezhető nyugvópontot találunk egy adott konfliktusnak a szociodrámában, akkor olyan megosztható erőforrást biztosítunka résztvevők számára, ami éppen közölhetősége miatt tágabb hatókörű.