Csoportdinamika kurzus, szociodramatikus megtapasztalása és feldolgozása a témának. A diákok lelkesen vetik bele magukat a soha nem tapasztalt tanulási módba. Olyan lelkesen, hogy az első három óra elteltével "buggyan" is a csoporttéma: a határok kérdése:

• meddig mehetünk el ezzel a feldolgozási móddal;
• mire használható az eszköz, hogyan tudom megtartani és megérteni a saját határaimat, de nem sérteni másét,
• a háromnegyed órás csúszás az óra elején kinek a határait feszegette.

És egyáltalán, milyennek képzeljük: rugalmasnak vagy rigidnek, szűknek vagy tágasnak, hívogatónak vagy elutasítónak. Különben is, ki mondta, hogy fekete - fehér? 

A határkérdés feldolgozáshoz találunk egy mindenki számára elfogadható szituációt: családi ebéd, ahova a lány felviszi a maga sem tudja mi lesz még ebből pasit a szüleihez. Elragadó, filmbe illő jelenet épül, a csúcspontján az asztalfőn ülő mama odaveti a srácnak egy vehemens mozdulattal a mankóját, hogy tartsa. Szinte minden határ sérül, mindenki a másikéért érzi magát felelősnek.

Jól látható harcvonalak húzódnak a vasárnapi asztalt szétszabdalva. Olyan plasztikusan, hogy Eszti az egyik csoporttag kezébe nyom hirtelen egy krétát: rajzold be a határokat. Az eredmény: egymást metsző krétakrumplik a földön. A tett színhelye árulkodik: a vonalak pontosan mutatják, hogy ki miben ludas. Mama határai belemásznak az egész pereputtyéba, apa egyedül, anya és mama koalíciót alkot.

A jelenet sodrát a vonalak kimerevítik és a sokrétű feldolgozást fókuszálttá teszik.

A csoport 2017 IV.21-én, 8 és 16.00 között, a BME kommunikáció szakos hallgatóival zajlott. (vezette: B.Á. és P.E.)