ahol társadalmi jelentés születik

Szociodráma

Szociodráma

A kovezető és a vezetői lehetséges viszonyai

2018. március 05. - blaskoagi

Ha nagyon egy nyelvet beszél két vezető, akkor előfordulhat, hogy szinte egyenrangúan, akár egymástól organikusan átvéve a szót, együtt gombolyítva a drámaesemény fonalát folyik a vezetés. De ez nagyon különleges eset, mondhatni adomány, így talán nem is érdemes beszélni róla.

Annál fontosabb azonban a két vezető közötti lehetséges szerződési módokról szót ejteni: sokféleképpen lehet ugyanis gondolkodni a viszonyról, és meglehetősen nagy kalamajka származhat belőle, ha a két fél nem ugyanúgy érti a szerződést. Az utóbbi másfél év tapasztalatai alapján rögzítek néhány lehetőséget:

1. A kovezető "kintről", félig résztvevőként figyeli az eseményeket. Alapból egyáltalán nem szól bele a folyamatokba, de ha valami veszélyt észlel külső, speciális nézőpontjából, azt azonnal jelzi, és a vezető gondolkodás nélkül elfogadja meglátását. Egy ilyen munkamegosztás szükségességét egy különösen kockázatos szociodráma eseményen deklaráltuk: heterogén nagy csoport volt, több szempontból rizikós vezetési helyzetben. A vezető a csoport problémáját "belülről" látta és követte - viszonylag következetesen. Kívülről azonban látszott, hogy "túl mély", kitett a helyzet azok számára, aki közvetlenül nem kerülnek játékba. A külső hangulatot észlelve a kovezető ilyenkor be  tud avatkozni. Egy nyilvános eseményen ugyanezt a szerepleosztást később teszteltük. Szenzitív témát hoztunk be: tudtuk, hogy a dráma logikája gördítheti előre az eseményeket, ezért a kovezetőt nézői pozícióba raktuk, és feladata az azonnali jelzés volt.

2. A kovezető csöndes társként érzelmi támogatást nyújt a vezetőnek, a vezető mellett. Többen választják ezt a szerepleosztást, ami mögött az a feltevés húzódik, hogy a vezetői megoldások mindig egyediek, de az érzelmi összhang és a bizalom tökéletes a vezetők között. A kovezető támogatója tud lenni a vezetőnek, szükség esetén tanácsadója, de alapból a vezető vezeti az eseményt. Fontos egyeztetni, hogy a kovezető ilyenkor nem is kíván megszólalni vagy csak határozott kérésre avatkozik be, vagy spontán hozzászól az eseményekhez. Az egyeztetés módja sem mindegy: a magam részéről egyre inkább híve vagyok a hangos, csoport előtti egyeztetésnek, de esetenként indokolt lehet a fülbe súgásos verzió vagy akár az időkéréses is: azaz néhány perc szünetet kérése a csoporttól egy rövid megbeszélésre.

3. Tételes munkamegosztásnak hívható az az eset, amikor az előre egyeztetett forgatókönyv egyes elemeit leosztják a vezetők maguk között: kié a warming up, kié a játék vezetése, kié a visszajelző kör. Kicsit mechanikussá teheti a munkát, a spontenaitást ez visszafogja, de hosszabb drámák esetén kifejezetten jól jöhet ez a leosztás.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szociodrama.blog.hu/api/trackback/id/tr3113716454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

galgoczikriszta 2018.03.06. 21:41:38

Jó téma és háládatlan. Keveset foglalkozunk vele, pedig sok minden ezen múlik.
A múltkori műhely alkalmon játszott játék alapján nekem egy másik dimenziója is megnyílik a kettős vezetéssel kapcsolatos problémáknak. Tegyük fel, hogy a vezető páros megállapodik valamiben, pl, hogy az egyik érzelmi támogatást adóként definiálja magát, és a másik az aktív vezető. Ez tehát a megállapodás, de a valóságban nem ez történik, mert a két vezető mást értett támogató kovezetésen. Az egyik úgy érzi, hogy magára maradt, a másik meg úgy, hogy kizárták valamiből. Ezen a problémán nyilván segít az összeszokás, de van, hogy erre nincs idő, vagy egy folyamat elején áll a páros. Mit lehet ilyenkor tenni a túlélésen túl.
Azt hiszem, ebben az esetben is az a legfontosabb, hogy utána a két vezető meg tudja beszélni, hogy mi történt, és vissza tudja keresni, hol csúszott el a kommunikációjuk. Ez az első lépés, a következő pedig az, hogy közösen keressenek arra megoldást, hogyan kerülhető ez el legközelebb, és kinek mire van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, és egyenrangú félként vegyen részt a folyamatban. Ez utóbbira elég jó gyakorlat lehet a „tételes munkamegosztás”, ami szociodramatikus értelemben pozíciócsere, így mind a ketten megtapasztalhatják, milyen a másik cipőjében az adott koordináták mellett.
A múltkori MPE-s módszertani workshopon (18.02.22.) felmerült egy negyedik lehetőség is, amit a Goda-Rapcsányi páros fluid vezetési módnak nevezett, amelyben a kovezető sokkal aktívabban részt vesz a játék vezetésében, felmerülő ötleteit a csoport előtt transzparenssé teszi, nyíltan javaslatokkal él.
Valószínűleg van még sokféle működőképes gyakorlat.
A kérdés az, hogy összeszokott párosként mindig ugyanúgy dolgozunk-e együtt? Mennyiben függ ez az adott csoport sajátosságaitól, tapasztalataitól, problémáitól? Ugyanolyan együttműködési modellt kíván-e egy terapikus csoport, mint egy társadalmi önismeretre összegyűlt, magas reflexiós szinttel rendelkező csapat? Van-e egységes recept, vagy érdemes ezt is, mint a vezetési stílust, az alkalomhoz igazítani. S ha nincs, érdemes lenne összeszedni az egyes megoldások ellenindikációit, ha vannak ilyenek.
süti beállítások módosítása