Ha nagyon egy nyelvet beszél két vezető, akkor előfordulhat, hogy szinte egyenrangúan, akár egymástól organikusan átvéve a szót, együtt gombolyítva a drámaesemény fonalát folyik a vezetés. De ez nagyon különleges eset, mondhatni adomány, így talán nem is érdemes beszélni róla.

Annál fontosabb azonban a két vezető közötti lehetséges szerződési módokról szót ejteni: sokféleképpen lehet ugyanis gondolkodni a viszonyról, és meglehetősen nagy kalamajka származhat belőle, ha a két fél nem ugyanúgy érti a szerződést. Az utóbbi másfél év tapasztalatai alapján rögzítek néhány lehetőséget:

1. A kovezető "kintről", félig résztvevőként figyeli az eseményeket. Alapból egyáltalán nem szól bele a folyamatokba, de ha valami veszélyt észlel külső, speciális nézőpontjából, azt azonnal jelzi, és a vezető gondolkodás nélkül elfogadja meglátását. Egy ilyen munkamegosztás szükségességét egy különösen kockázatos szociodráma eseményen deklaráltuk: heterogén nagy csoport volt, több szempontból rizikós vezetési helyzetben. A vezető a csoport problémáját "belülről" látta és követte - viszonylag következetesen. Kívülről azonban látszott, hogy "túl mély", kitett a helyzet azok számára, aki közvetlenül nem kerülnek játékba. A külső hangulatot észlelve a kovezető ilyenkor be  tud avatkozni. Egy nyilvános eseményen ugyanezt a szerepleosztást később teszteltük. Szenzitív témát hoztunk be: tudtuk, hogy a dráma logikája gördítheti előre az eseményeket, ezért a kovezetőt nézői pozícióba raktuk, és feladata az azonnali jelzés volt.

2. A kovezető csöndes társként érzelmi támogatást nyújt a vezetőnek, a vezető mellett. Többen választják ezt a szerepleosztást, ami mögött az a feltevés húzódik, hogy a vezetői megoldások mindig egyediek, de az érzelmi összhang és a bizalom tökéletes a vezetők között. A kovezető támogatója tud lenni a vezetőnek, szükség esetén tanácsadója, de alapból a vezető vezeti az eseményt. Fontos egyeztetni, hogy a kovezető ilyenkor nem is kíván megszólalni vagy csak határozott kérésre avatkozik be, vagy spontán hozzászól az eseményekhez. Az egyeztetés módja sem mindegy: a magam részéről egyre inkább híve vagyok a hangos, csoport előtti egyeztetésnek, de esetenként indokolt lehet a fülbe súgásos verzió vagy akár az időkéréses is: azaz néhány perc szünetet kérése a csoporttól egy rövid megbeszélésre.

3. Tételes munkamegosztásnak hívható az az eset, amikor az előre egyeztetett forgatókönyv egyes elemeit leosztják a vezetők maguk között: kié a warming up, kié a játék vezetése, kié a visszajelző kör. Kicsit mechanikussá teheti a munkát, a spontenaitást ez visszafogja, de hosszabb drámák esetén kifejezetten jól jöhet ez a leosztás.