Pszichodráma csoportban mindig azt mondjuk, a csoport bölcsessége az irányadó.Ha valakinek nagyon égető a problémája, azt mindig tudja (értsd: leveszi, érzi) a csoport, és az illetőt választja. Ha nincs ilyen értelemben kiugróan sürgős téma, akkor az egyéni ráhangolódások a döntőek: kinek a témája hasonlít legjobban az enyémhez (mert mondjuk nekem nincs kedvem a bőröm a vásárra vinni)? 

Szociodrámában is előfordulhat olyan játék, amit egyéni történetek választása után csoportosan formálunk meg. Az első ilyen játékot kipróbáló műhelymunkaután könnyedén fogalmaztuk meg: "hiába tudatosítjuk, hogy társadalmi kérdések vannak fókuszban, nyilván a legszemélyesebb sztorit választja a csoport".

Aztán a második alkalommal differenciálódott a kép. Akkor is egyéni történetből indult a szociodráma, de a választások sokkal megosztottabbak voltak, mint az első alkalommal. Ilyen indokokat hallottunk:

• plasztikus megfogalmazás (szag felemlegetése, érzékletes metafora használata a sztoriban)
• egyéni, belső harcot, vívódást tartalmazó történet (kétfelé akar megfelelni a mesélő)
• ismerős történet

Gyűjtjük tovább az indokokat.

2. Műhely, 2017. március 17. 15 - 18.00-ig. (vezette: H.K.K. és F.B.)