A P.E.R.F.O.R.M.E.R.S. projekt első műhelytalálkozóján megismételtük a Portugáliában tanult játékot, ahol egy társadalmi pozíció szociális atomját raktuk ki: egyéb pozíciókat, intézményrészeket, társadalmi csoportokat.

A játékot szigorúan a videón dokumentált elvek szerint vezettük, két lényeges különbség azonban adódott:

• Portugáliában a játék egy workshopsorozat része volt, az aktuális workshop a bizalom kérdésével foglalkozó napon volt, plenáris bemelegítőjáték után.
• Másrészről, noha a workshopon egyszer sem hangzott el, hogy a társadalomben jelentkező bizalom a tét, a workshopválasztáskor korábban már mindenki tudta, hogy társadalmi pozíciókról lesz játék.  

A műhelyünkben rendelkezésre álló másfél órás keret tehát valójában szűkebb volt, mint az eredeti. Ez néhány ponton kifejezetten rontotta a "kísérleti körülményeket". Így a résztvevők absztraktnak és égből pottyantnak érezték a flipchartra kerülő címet: Bizalom a társadalomban. A rámelegítés hiánya is csökkentette valamelyest a hőfokot. (Noha a vezető eredetileg tervezett bizalomjátékot bemelegítőnek, végül a helyzetben úgy döntött, hogy egy az egyben igyekszik másolni az eredeti workshopot, így elhagyta a bemelegítést.) Mindezekkel együtt, úgy éreztük, hogy nem csupán emiatt, hanem egyéb módszertani okokból érezték a résztvevők "hidegnek", kevésbé revelatívnak, az érzelmi bevondóást csak nehezen lehetővé tevőnek a játékot:

• Az eredeti játékban egyetlen ember történetéből indulunk ki, amelynek a szereplőit aztán társadalmi csoportok, pozíciók történetére fordítjuk.
• Akinek a történetét megjelenítjük, rendezőként elrendezi a történethez kapcsolódó társadalmi szerepeket, tehát ő állítja be a távolságokat, ő határozza meg a színpadképet.
• Ráadásul a csoporttagokat is ő választja be: te legyél az orvos, te a kórház stb.
• Ő az, aki minden pozícióba bekerül, és megfogalmazza az adott látószögből üzenetet.
• Végül pedig, mivel maga a műfaj meglehetősen statikus, hiszen csak egy viszonyrendszer van felállítva, nem indul be a dramatikus értelemben vett játék.

A megbeszélésen arra jutottunk, hogy mivel valószínű maga a műfaj hideg (vö. utolsó pont), így egyrészt érdemes arra használni ezt a játékot, amire jó: egy helyzetet értelmező, leíró állapotfelmérésre. Másfelől azonban az érzelmi hőfok csökkenését (vagy létre nem jöttét eredményező) fenti pontok közül az első három jól és könnyedén változtatható. Azaz:

• Lehetséges közösen kialakított történettel játszani (a témát mondjuk ugyanígy, egyéni történetek alapján választva, hogy a személyes választás és érintettség meglegyen). Ebben az esetben miután mindenki elmondja a saját történetét a bizalomról, és a csoport választ egy sztorit, arra kérhetjük a csoportot, hogy határozzák ők meg azt a közös történetet, amiben egy kicsit mindannyiuk tapasztalata benne van. A cél kettős: a színre kerülő eset nem egyetlen ember konkrét története, a csoporttagok méginkább bevonódnak.
• A szerepre jelentkezni kellene, így mindneki saját maga dönt a szerepéről.
• A távolság és a főszereplőhöz kapcsolódó elhelyezkedésről is az adott csoporttag dönt, tehát az összkép közösségi munka eredménye.
• Az egyes pozíciókból az üzeneteket a csoporttagok határozzák meg, több pozíciócserével.

Kérdés, hogy ez a játék miben különbözik egy szociodrámán alkalmazott szobortól, amelyet egy társadalmi probléma megmutatására használunk. Lehetséges, hogy csak a tudatosításban: amíg a szoborban nem tudatosítjuk folyamatosan, hogy milyen típusú pozíciókat várunk a színre, addig ebben a verzióban előhuzalozzuk a színre kerülő elemeket (a spontenaitást erősen korlátozva). Lényegében talán e műfajnak éppen ez a fő korlátja, amely a megfelelő hőfok elérését gátolja.

Mégis, eredmény szempontjából azt láttuk, hogy változatos, lényegi felismeréseket hozott a játék, ha katarzist nem is. Éppen ezért, összességében úgy gondolom, hogy ha úgy tekintünk a játékra, hogy kevés idő alatt fontos viszonyok térképezhetők fel és tudatosíthatók a segítségével, a túlzott érzelmi bevonódás kockázata nélkül (vagy legalábbis a kockázat komoly csökkentésével), akkor azt hiszem, a megfelelő környezetben (szervezetek feltérképezése pl.) érdemes használni. 

A workshop 2017. március 3-án 15.00 és 18.00 között az Aurórában volt. (vezette: B.Á.)