Az ötlet abból jött, hogy az intellektualizálva ellenálló fiatal csoport mindent nagyon meg akart érteni, a nüanszok örök pontosításával folyt az életük, akár végtelen szócsaták árán. A folytonos kardozás az igazságért közös munkájukban olykor valóban nélkülözhetetlennek bizonyul, máskor azonban kifejezetten gátolja a haladást.
Amikor ezt megértettük, kettős célt tűztünk ki a szervezetfejlesztő munkánkban: a) a csoportviszonyok - és b) a csoportmunkájuk, aktivitásuk folyamatának feltárását. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az energialeszívó cívódásnak mi az oka, és mi a helye a munkájukban. Adódott tehát, hogy a) szociomterikus felmérésből induljunk ki, és az is, hogy a csoportviszonyok statikus felrakása után b) a megjelenített csoportot valamilyen konkrét cél elérésére hívjuk fel. Azt is láttuk azonban magunk előtt, ahogyan bármilyen szokásos instrukciónkra végtelen vita kezdődik majd. Ezért arra kérük a csoportot, hogy
1. egyetlen szó nélkül, némán helyezkedjenek el egymáshoz képest, mutassák meg, helyüket. (szociometria a csoportviszonyok felmérésére)
2. majd az így kialakult kiindulóképből közösen mozogva tegyék meg az első és a második lépésüket (vagy jussanak el az előzőleg megnevezett céljukig). (a csoportdinamika, az együttműködés folyamatának a felmérése)
Két kritérium kötötte őket a munkában: a). nem szólalhatnak meg; b). csak az a lépés elfogadható, ami mindenkinek jó (tehát mindenkinek tennie kell magáért is,hogy jól érezze magát a rendszerben, nem lehet diszkomfortosan lépni a többiek kedvéért vagy azért, hogy legyünk túl a feladaton).
Az értetlenkedés ellenére elkezdődött a néma munka, pontosabban a néma kortárs előadás. Teljesen abszurd mozgásláncnak lettünk tanúi: a vezető mindig odament valakihez, mire egy másik tag rendre az ellenkező pólusra mozdult, a harmadik meg kilépni, kilógni igyekezett a rendszerből. Amikor végre beállt ez a rend (rendszeres mozgás), akkor jött az aktivitás ideje, annak a felmérése, hogy ez a csoport, így, együtt mire képes. Az előadás tovább folytatódott. Eljutottak az első lépésig, majd visszatorpantak, mert realizálták, hogy nincs mindenki a csapatban, elölről kezdték, végül megtálták azt a módot, ahogyan képesek voltak lépni.
Kristálytisztán rajzolódtak ki a a csoportszerepek, a közös munkát gátló és segítő tényezők - számunkra, vezetők számára. A verbális útvesztők nem csaltak csapdába, a néhány perces mozgássor a maga pőreségében mutatta meg azt, amire kíváncsiak voltunk. Ahhoz azonban, hogy a csoporttagok számára ne csak a szokásos tapasztalat újraélése legyen a helyzet, komolyabb közös értelmezésre van szükség: a jelenet visszajátszásával, a folyamat egyes pontjainak közös megértésével (kinek, mikor mi volt a fejében).
A gyakorlatot egy nappal később, a pszichodráma csoportunkban megismételtem, és hasonló haszonnal járt, azért osztom itt meg a főbb tapasztalatokat.
1. Összességében rendkívül frusztráló játékról van szó. Idétlennek tűnik a feladat a némasága miatt, esetlen mozdulatokkal jeleznek olykor egymásnak a résztvevők, sértőbbek lehetnek a mozdulatban manifesztálódó ellenállási formák, és összességében mindkét esetben elsőre megoldhatatlannak tűnt.
2. A csoporttagok közösségi szerepe azonban halálos pontossággal mutatkozik meg pillanatok alatt. A néhány perces gyakorlatban kirajzolódik, hogy ki a kezdeményező, ki az örökös kívülálló, ki az, aki a csoportkohézióért érzi magát felelősnek, kinek az ötlete indítja be a produktív folyamatokat végül. Mi a második esetben lépésről lépésre újrajátszottuk és gondoltuk az eseményeket, amiből így a tudatosítási fázisban nagyon nagy felismerések születtek.
3. Megmutatkozott az is szépen a játékban, hogy a csoport miért nem csupán tagjainak az összege: pontosan vissza lehetett követni, hogy a véletlen, a produktív félreértések hogyan vezettek a végső - a második esetben hihetetlen kreatív és katartikus - megoldáshoz.
4. Jól visszakövethető az is, hogy ki hogyan kezeli a frusztrációt, ami a csoportműködés kialakításának természetes kezdeti kudarcaiból fakad. A játék segítségével tudatosítható, hogy a megtorpanás, a visszalépés egy-egy csoportfolyamatban természetes, az előrhaladás feltétele, hiszen a társas egyezkedés folyamata külön időt igényel.
(A szervezetfejlesztés 2017.06.12-én volt, vezette: B.Á. és H.K.; a pszichodrámacsoport 2017.06.17-én B.Á. és S.G. vezetésével)